Hiszünk abban, hogy szükség van Magyarországon elfogulatlan hír-, információ-, és tartalomszolgáltatásra. És hiszünk a versenyben; abban, hogy a vetélkedés alternatívát teremt és választást kínál, jobb teljesítményre ösztönöz. Hiszünk továbbá abban is, hogy a huszonegyedik században az információ érték, és ezt az értéket – ha hatékonyan és innovatívan állítjuk elő – akkor el is lehet adni. A szűkülő média- és reklámpiac egyre kevésbé tudja megfizetni a sokhelyütt, sokak által párhuzamosan előállított tartalmat. Szükség van tehát olyan hír- és információszolgáltatásra, amely a jelenleginél hatékonyabban szolgálja ki a médiumokat és ezzel segíti, hogy azok is hatékonyabban és eredményesebben versenyezzenek, mutassák meg egyediségüket és sajátos értékeiket.

Hiszünk az emberek információhoz fűződő jogában. Most arra szegődünk, hogy minél többek szavát juttassuk el minél többekhez: nem közvetlenül, hanem mások keze alá dolgozva, segítve az újságírókat, a szerkesztőket, médiumokat és a kommunikációs ipar egyéb szereplőit. És persze szeretjük a kalandot és a kihívást.

Mi, média és kommunikációval foglalkozó szak- és üzletemberekként cselekvéshez vagyunk szokva. Nap, mint nap döntünk, s ezzel üzleti kockázatot és üzleti felelősséget vállalunk. Ezt tesszük most is.

Az elmúlt húsz évben számos ügyet és vállalkozást vittünk sikerre. Ezek részben a sajátjaink voltak, amelyeket az alapoktól magunk építettük fel, részben pedig olyanok, amelyekben nemzetközi és hazai cégek megbízásából tanácsadóként dolgoztunk. Nagy rendszereket alakítottunk át, működésmódokat változtattunk, hírből építettünk várat és a várból várost. Megtanultuk, hogy a siker öt pilléren áll: erős vízió, végiggondolt stratégia, következetes megvalósítás, elkötelezett (munka)társak, kikezdhetetlen szakértelem.

Gyakorló marketing- és kommunikációs szakemberként látjuk és ismerjük is a piac működését, s éppen ezért rendíthetetlenül hiszünk benne. Újságíróként, szerkesztőként, főszerkesztőként, kiadói vezetőként, laptulajdonosként megtapasztaltuk a média varázsát, megéreztük az erejét és megértettük nélkülözhetetlenségét. Munkaadóként nap mint nap rácsodálkozunk munkatársaink teremtő erejére. Így gondolunk azokra is, akik egy úttörő médiavállalkozást teremtve nyitottak új fejezetet a hazai hírügynökségek történetében, s így kértük fel azokat a szakembereket is, akiknek vezetőként hamarosan meghatározó szerepük lesz a cég életében.

Mindezek alapján joggal kérdezhetünk vissza: miért ne vettük volna meg a Független Hírügynökséget?

Meggyőződésünk, hogy szükség van kis, hatékony és rugalmas, független hír- és információszolgáltatóra Magyarországon. Nem csupán a jelenlegi kormány központosító és korlátozó szándékai miatt. Ezért is persze, hiszen szükség van arra, hogy valaki – még – kérdéseket tegyen fel, feltárjon, utánamenjen, oknyomozzon, megbízhatóan és hitelesen biztosítsa a körülöttünk lévő világról és világban való általános tájékozottságunkat. És megpróbáljon segíteni olyan hangoknak is hallatszani, amelyek még gyengék és halkak. Számos olyan rés van a jelenlegi információs piacon – és ez egyáltalán nem csupán pártpolitikai értelemben igaz –, amelyet egy független hír- és tartalomügynökség hatékonyabban tud betölteni, mint állami társa vagy az önálló médiacsatornák. Számos olyan csoport, szubkultúra, réteg van még egy olyan kis országban, mint Magyarország, amely igényli, hogy hangját meghallják mások is, illetve, akiknek a saját hír- és információs igényét csak egy hatékony és versengő hír- és információszolgáltató tudja a fősodorba terelni. Ez is a FH feladata lesz.

Ma nem azért van szükség hír- és információszolgáltatóra, hogy a való világ eseményeiből közvetíthető és befogadható információt csináljon. Ma mindenből információ lesz tizedmásodpercnyi idő alatt. Google-on, blogokon, twitteren, facebookon, tublr-en, foursquare-en, iwiwen minden esemény, vágy, gondolat és remény közvetítődik és befogadódik valakik által. A ma hír- és információszolgáltatójának három feladata van: képviselet, hitelesítés és aggregálás.

A képviselet: információ nem csupán akkor keletkezik, amikor az esemény hírré válik, hanem akkor is, ha a hír iránti igény eseményt teremt. Lehet elmenni sajtótájékoztatóra és lejegyzetelni az elhangzottakat; lehet elmenni és kérdezve képviselni, de lehet az elzárkózó, titkolózó, bizalmatlan, ám életünket befolyásoló cselekvőket – politikusokat, hivatalnokokat, üzletembereket, mindenkit, aki hat ránk, és akire hatunk – hírré és információvá, vagyis közvetíthető és befogadható tartalommá változtatni. Mert elzárkózni, titkolózni csak a való világban lehet. Az információ világában ahol nincs hír, ott keletkezik. Világos munkamegosztás működik a média szereplői között. Egyre kevésbé az információ exkluzivitása, sokkal inkább a tálalás módja, az értelmezés és elemzés adja a médiumok egyediségét. Persze szükség van exkluzív információra is, ám az internet azonnaliságában az exkluzivitás pillanatnyi csupán. Inkább hatékonyságra, gyorsaságra, alaposságra, hitelességre és következetességre van szükség ahhoz, hogy a médiumok sikeresen szolgálják ki fogyasztóikat.

A második feladat a hitelesítés. Ha minden információ, akkor szükség van egy olyan szervezetre, amely érdekmentesen hitelesíti az információt: világos szabályok, etikai normák és – természetesen egyértelművé tett – üzleti érdekek mentén állítja elő, válogatja, ellenőrzi, közvetíti az információt. Ez teremti meg az alapot ahhoz, hogy minden médium egyediségének és fogyasztói közössége igényeinek megfelelően dolgozhassa fel, tálalhassa, csoportosítsa, alakíthassa azt. Miközben sokan temetik a hagyományos médiumokat, mi hiszünk abban, hogy a közösségi média alternatívát kínál, de nem helyettesíti a hagyományos médiumokat. Szükség lesz arra, hogy az információ végtelen tengeréből kiválasszák, összekapcsolják, kiegészítsék, értelmezzék azt az információt, ami kulturális, politikai közösségeink számára fontos. A mikroközösségek mellett megmaradnak a kulturális azonosságon, közös hagyományon, érdeklődési körön, fogyasztási szokásokon, politikai meggyőződésen, közös nagy érdekeken alapuló makroközösségeink. A tömegmédia ezeket a közösségeket szolgálja.

A harmadik feladat az aggregálás. A média – különösképpen a szöveges túlsúlyú, ám konvergens – szöveges, hang és képi információt kínáló csatornák – a mainál hatékonyabban, más üzleti modell alapján kell működjenek, mert különben fenntarthatatlanná válnak és elveszítik olvasóikat. Az ellenőrzött és feldolgozott tartalom előállítása drága. Hatékony és sokféle együttműködésre van szükség a hír- és információ-előállító, a tartalomszolgáltató, a médiatulajdonos, a közvetítő csatorna birtokosa között, hogy kulturális és politikai sokszínűségünk fennmaradhasson.

Mindez nem csupán a mi feladatunk. Ám egy kis és hatékony hír- és információszolgáltató ügynökség sokat tehet ezért. Sokak támogatására van szükség. Ez nem csupán a médiumok, hanem a politikai, kulturális és gazdasági közösség egészének ügye és érdeke lehet. Különösképp akkor, ha az állam mesterségesen korlátozni igyekszik a versenyt, szabályozni azt, amit nem kell, csorbítani a fékek és egyensúlyok rendszerét. Hisszük, hogy ez a kommunikációs és politikai iparon túl a gazdaság valamennyi szereplőjének érdeke. Ez nem a média magányos aktusa S ennek az érdeknek az érvényesüléséhez számítunk rátok, kedves olvasók, hisz mindenki – üzletember, politikus, újságíró, szerkesztő, kiadó és médiatulajdonos és ki mindenki más még – olvas. Mint most.