Braun Lajos 45 éves volt, amikor az örök szerelemmel találkozott. Az kis nehézséget jelentett, hogy szerelme, Rózsi épp legjobb barátjának volt a felesége. De minden megoldható volt, már akkor is. Lajos a felvidéki Alsónyárasdon született, Braun Simon és Ösztreicher Sarolta harmadik gyermekeként. Falusi zsidók voltak, kis kereskedők, egy olyan alig ezer lelkes településen, hol ők voltak az egyetlen zsidó család. Simon és Sarolta a háború után úgy döntöttek, hogy az ország másik végén, Győrben nyitnak divatüzletet, mert haladni kellett a korral. Lajos Győrből ’25-ben került fel Pestre, a munka és a mozgalom hozta a fővárosba. Textilesként nagykereskedést nyitott Budapesten, s – mivel hitt az általános választójogban – a szociáldemokrata párt tagja és szervezője lett. Agglegényként nem kellett a politika miatt féltenie a családot, a nagyker pedig elég jól ment ahhoz, hogy anyagi gondjai se legyenek. Visszahúzódó ember volt, nem élt nagyvilági életet, de hitt és tett is eszméiért. 1944-ben őt is bevagonírozták, ám szerencsével elkerülte a halált. Családja – szülei, Simon és Sarolta, testvérei, Júlia, Irma, Janka és Árpád, s Árpád gyermekei, közöttük az 1935-ben már Brünnben született Braun Róbert – Mauthausenben pusztult el. Egyedül Jenő, a Lugoson élő testvér élte túl. Lajos egyedül maradt, nagyon. Ezért is költözött hazatérése után barátjához, és bár később önálló lakást vitt a Bajcsy-Zsilinszky úton, Rózsival tudva-tudatlanul hármasban éltek tovább. ’51-ben immár sokadszorra vitte be az AVH – akkor már egyesült a két párt, neki pedig viszonylag alacsony sorszámú tagkönyve volt –, s addig verték míg lélegzett. A halál oka a papírokban: öngyilkosság, nyitott ablak a hatodikon, szétvert, összeroncsolt test az Andrássy hatvan előtt. Mindent túlélt, két világháborút, a szocdemek üldözését, Holocaustot, családja elvesztését. A kommunizmust nem tudta. Rózsi egyedül temette el.
