Mindig izgatott, hogy mitől válik valaki "valódi ikonná a baloldali holdudvaron" - vagyis Graffalová, ahogy azt a Magyar Hírlap méltóztatott megírni.
Azt gondoltam, hogy miután 2005 áprilisában kiszálltam Gyurcsány mellől és megszakítottam vele a kapcsolatot - másfél évvel Öszöd előtt, ha tetszik egyebek mellett azért, ami az őszödi beszédben elhangzott -, mindazok hőse leszek, akik Öszöd után világosodtak meg. Hát, röviden nem így lett. Eddig - saját magamnak szabott szilenciumként - nemigen kommentáltam politikai ügyeket; aki benn volt, az ne kezdje el játszani, hogy mindig is kinn volt. De lassan eljön az idő, amikor cezúrát kell húzni, és magam mögé tenni mindazt ami volt. Ebben persze a Magyar Nemzet segít. Mostantól, ha írnak vagy mondanak, vagy én azt gondolom, hogy van mondandóm: szólni fogok. Itt.
Addig is egy kép, Graffaloról, hogy tudjuk, miről beszélünk :)