Blogom felfedezve. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet egyenhangon beszámol, kicsit bár szelektív olvasmányélményeikről e blog kapcsán. Már írtam korábban, örülök, ha figyelnek rám :)
Ha már olvasgatnak, akkor persze remélem olvassák a többi bejegyzést is, az angliai választásról -- mellesleg mindenkinek ajánlom figyelmébe Brown lemondó beszédét, államférfihez méltó, hibátlan és tökéletes [http://www.guardian.co.uk/politics/2010/may/11/gordon-brown-quick-dignified-exit] --, ellenfeleikről, Gyurcsányról írtakat - hogy a tények kicsit azért zavarják meg éleslátásukat -, nomeg néhány kultúrtörténeti adalékról, csak ha már műveltségemet fitogtatatom :), jól esne.
Mellesleg tényleg nem lesznek könnyű helyzetben és nagyon kiváncsian figyelem, hogy fognak megküzdeni a "csahizmus" [csak azért az idézőjel, mert szóalkotásomat idézték, ezzel a köznyelv részévé tették] nehézségeivel. Ahogy egyszer egy szocialista holduvari csahos, aki épp valami jeles pozíciót törtött be mondta volt, mikor azt kérdeztem, hogy "És Te mit gondolsz erről a kérdésről? Válasza: Még nem tudom, mit gondolok, mert nem tudom, mihez kell igazodni." Ebből is látszik, a csahizmus (is) pártfüggetlen :)
Épp újraolvasom Benedict Anderson remek művét az Imagined Communities-t a modern nacionalizmus születéséről, ebben hosszan ír az "elképzelt közösségek" kulturális mozgatóiról, azokról a kulturantropológiai jelenségekről, melyek - hagyományok, rítusok, történetek, emlékek - életben tartják és működtetik ezen elképzelt közösségeket. A "csahizmus" e jelenségek közül az egyik és a modern nyilvánosság szerkezete okán viszonylag erős, hisz a média épp az elképzelt tagokat tudja összefűzni. Ami itt az igazi kérdés, hogy azonos-e a magyar nemzet mint közösség azzal, amit a csahosok működtetni igyekeznek és amit Orbán "a haza nem lehet ellenzékben" szófordulattal írt le.
Tudom, hogy szerénytelen és illetlen: de én nem vagyok ellenzékben viszont haza és egy tagja a magyar nemzet közösségének nagyon is vagyok. Ismét csak: Gordon Brown lemondása -- "I loved the job for its potential to make this country I love fairer, more tolerant, more green, more democratic, more prosperous and more just – truly a greater Britain."
Ott, így.
