Elolvastam a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot. Kérem őrizzük meg a józanságunkat itten annak ellenére, hogy mellényes ember politikai vihart kavar, szocik egymással iszapbírkóznak ész és értelem nélkül, kinn dúl a vihar, és a monetáris tanács is mondjon le. Ennek - mármint a nyilatkozatnak - egyszerűen semmi értelme. Sem politikai, sem kommunikációs, sem a hétköznapi racionalitás értelmében.
Kommunikációs értelemben - miközben Török Gábor értelmezése akár igaz is lehet(ne) [http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/05/15/171_mi_az_a_ner] - azért nincs értelme, mert ellenkezik a befogadók fejében lévő várakozásokkal és előítéletekkel. A választó nem együttműködési rendszer építésére, hanem kánaán-elhozatalra adott megbízást; nem változást vár az elmúlt hatvanhat év után, hanem folytonosságot; nem szakítást a múlttal szimbolikusan, hanem szakítást a dilettáns és korrupt szocialista kormányzással nagyonis valóságosan. Ez tehát szakmailag amatőr, sokáig nem is fog élni, ráadásul az együttműködés túl általános és hétköznapi szó, könnyen érthető, ám nem fér bele, hogy amúgy normális és semmi rosszat el nem követett embereket is el kell távolítani közpozíciókból. A kommunikációs keret valami olyasmi kell legyen, ami egyezik a célcsoport (jelen esetben azemberek) hétköznapi előítéletével és segít nekik helyesen értelmezni a történéseket. Együttműködés és forradalom, zavaros évek, most majd kánaán? Ez bizony nem sokat segít az értelmezésben.
Politikailag azért, mert semmi mozgósító, semmilyen vágyott és semmilyen az "én" személyes életemre hatással lévő nincs benne. "Én" nem együttműködni akarok - ez technika valaminek az elérésére - én jólétet, gyarapodást, nyugalmat szeretnék -, ezt nem tudom közvetlenül összekötni vagy származtatni az együttműködés rendszerével/ből. A "polgár" jó volt, mert egy azonosítatlan vágyat fogalmazott meg; a konzultáció olyan szó, amit a Blikk olvasók nem ismernek. A mögöttes forradalom ugyanezért aggályos: spirituálisan értem, OV-t az egekbe emeli, mint forradalmárt - közvetlenül Lenin, Castro, Chavez mellé, ui. a jobboldalon nem szeretik a forradalmakat -, ám a forradalmat konszolidáció követ, és akkor visszatértünk a rajtvonalhoz (node hol a kánaán?). Az együttműködés politikai stílus, nem tartalom: nincsenek benne értékek (kimondva vagy kimondatlanul, lsd. polgár), nem köthető hozzá értéktartalmú jövőkép. Ráadásul azonnal ellentmond magának: no azért nem mindenkivel működünk egyet, azt mi mondjuk meg ki az oligarcha, az offshorista, a rendes ember, meg a szakértő. Kaja Imbrahim rendes magyar ember, itthon adózik és egy született együttműködő.
Hétköznapi racionalitás alapján ez az egész forradalom, meg új rendszer maszlag: a "zavaros húsz évnek" a Fidesz is része volt, négy évig kormányon, 16 évig ellenzékben, ám jelentős befolyással és aktivitással: most felfedezni, hogy zavaros volt és forradalomra van szükség, az bizony olyan, mint volt pártelnökként és miniszterelnökként kárhoztatni pártbelijeimet, akik "locsogó vénasszonyok" és sokaknak erős "informális befolyása van". Ráadásul abban, ami történt semmi forradalmi nincs, a hétköznapi demokrácia és a vállalhatatlan szocialista kormányzás segítette nagy győzelemhez a fideszt.
E politikai nyilatkozat és a volt miniszterelnök múltelemző pamfletje azonos gyökerű: két nárcisztikus ember lelkének kitüremkedése, a különbség stiláris. No meg politikai: az egyik eltűnőfélben a politikai süllyesztőben (vagy - ahogy Marx írja a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikájában - számára "a történelem először tragédiaként, majd komédiaként ismétli meg önmagát"), a másik viszont épp most készül kormányt alakítani. Nem lesz könnyű. Se nekik, se nekünk.
