Továbbra is van élet az EU-n kívül: most épp Batumi, a Fekete tenger partján, apró üdülőváros, partisétány, kövespart, hotel Inturist -- valaha katedrális volt, aztán úgy alakult, hogy Sztálin lerombolta és '36 óta szálloda. Sztálinból itt mára a múzeum maradt, 1904-ben élt itt egy évig, és - a legendárium szerint -- a Nemzeti Együttműködés Rendszerét a helyi azbesztmunkásokon tesztelte: emlékeznek rá. A helyben van valami abbázia fíling, közben meg albánia és dubai között félúton, építkezés mindenütt, meg a legszebb épületek között legdurvább panel, két lépésre a tengerparton már jelentősebb szegénység -- ok ez Törökországban is így van. Tegnap nagykaland: átvergődtük magunkat a városon, hogy Lonely Planet-et követve a legjobb helyi vendéglőbe menjünk, és tényleg. Tulaj ajtóban köszönt: "no problem" (hisz ebben az évben mi vagyunk az első turista), és még hozzáteszi: super gosti -- jó kiszolgálásra számíthatunk. Kaja isteni, padlizsán, kebab, töltött tészta, saláták, saslik, hozzá vodka (menüt kiszótáraztuk, csak grúzul, meg oroszul volt, sokév tanulás nem sokat segített) -- malenkijt kértünk, így csak kétdekás üveget hoztak, szomszéd asztalnál literesből nyomták. András revelációja rendelés közben -- vajon mi lehet a főtt nyelv? -- beszarsz mondja: "jázik", mint a "ruszkij jázik" -- megrendeljük, isteni, puha, csípős paradicsomszósszal (szótárunkban nincs torma). Közben nyolcvanas évek zenéje szól, hihetetlenül kedves mindenki, az Opus zenekar nevén sokáig gondolkozunk, de a vodka segíti az emlékezést. Utána tenger, majd a helyi Che Gevara csajokkal körülvéve, biztonsági őr el akarja kergetni, de mi nem hagyjuk, eltapsoljuk onnan, Che pedig tiszteletünkre a "No woman, no cry-t" játsza, elismerése a társaság legszebb lányának szerelme -- itt tényleg lehet és érdemes élni, majd mesélünk lányainknak, ahogy Batumiban ültünk a tengerparton, hallgattuk a hullámok csobogását, kétdecis üvegből ittuk a vodkát és barátai voltunk mindenkinek.
Mellesleg itt, Batumiban a Grúz alkotmánybíróság -- nyilván rendesen választják, nem úgy mint majd otthon -- Kósa képviselő javaslata otthon persze megbukott a közintézmények vidékiesítéséről. Ebben is lehet példát venni, Grúzia nyilván messze, idáig nem terjed a szemhatár, ott van viszont Csehország, Legfelsőbb Bíróság Brünnben, Alkormánybíróság Osztravában, ha jól emlékszem, Versenyhivatal is vidéken. Lehet így is.
Ja: negyven fok árnyékban, fröccs jó, nincs miért aggódni.
