Mikor Ösztreicher József huszonnyolc évesen, 1870-ben beleszeretett Berger Linába, még nem tudta, mi minden vár rájuk az elkövetkező száz esztendőben. Két leánygyermeküket tisztességben és szegénységben nevelték és komoly fiatalemberekhez adták hozzá. Sarolta Braun Simonhoz ment hozzá, ki később kis divatáru-boltot nyitott Győrött, a főutca mellett. Janka, a fiatalabb Ösztreicher lány Steiner Árminhoz ment hozzá, aki szintén Győrben lett kereskedő. A századforduló gyarapodást hozott a családnak, Saroltának hat gyermeke született, míg Janka megelégedett kettővel. Imre ’904-ben, Rózsi pedig ’912-ben látta meg a napvilágot. Imre bohém ember volt, a hagyomány tisztelete helyett a szíve vezette, így a családból először nem zsidó lányt hozott a házhoz. Hlavati Erikával közös gyermekük, a kis Steiner Imre ’31-ben született, ám a döntés Imrét eltávolította a családtól. Más szokások voltak akkoriban. Az unokatestvérek közül Braun Jenő még a harmincas évek elején Lugosra költözött, Lajos pedig Pestre ment a szociáldemokrácia ügyéért harcolni. Az üldözés mégis összehozta a családot, hisz a Győrött maradtak együtt kerültek gettóba, majd onnan hurcolták el őket, többnyire Auschwitzba. S bár Erika a gettót elkerülte, a gyerek Imrét pedig a család Pestre küldte, Steiner Imre nem kerülhette el sorsát. József és Lina ekkor már nem éltek, Simon és Sarolta, valamint Janka és Ármin, valamint a győri gyerekek – Steinerek és Braunok –, és unokák mind koncentrációs táborba kerültek, ahonnan csak Steiner Rózsi és Perl Miklós, Braun Janka kamasz fia jött vissza. Miklós Jenőhöz került Lugosra, míg az még a háború előtt megözvegyült Rózsi Pestre költözött, hisz Győrött nem maradt senki és semmi. Testvére fiát, Imrét magához vette, és – míg a fiatalember a Műegyetemet végezte az ötvenes években –, varrónőként dolgozott egy kis üzemben és kereste meg a kettőjükre valót. Rózsi szabadulni akart a múlttól, Imrét – aki bátyjára emlékeztette – Ferencnek nevezte el. A negyedik generáció különböző utakon indult. Braun Jenő fia, Tibor tudós lett és bár a vallástól eltávolodott, a hagyományt őrizte, Miklós, Janka fia nagytermészetű élet után a vallás felé fordult, és a temesvári hitközségben dolgozott, míg Feri messze került a hagyománytól. Az egyetem idején népi táncolt, s itt ismerkedett össze Terivel, akivel közös életet terveztek. Feri úgy érezte révbe ért. Ám Teri nem egészen így gondolta és egy napon inkább egy tanárával kötötte össze életét a szociológia karon, Feri pedig maradt Rózsival a Bajcsy Zsilinszky úti kétszobás lakásban. A Steinerek története – épp száz évvel József és Lina szerelme után – akkor ért véget, mikor Feri úgy döntött, apja nevét végleg elhagyva Sátorira magyarosít, hogy megfeleljen új jövendőbelije, Lenke elvárásainak.
