Bár a két forduló között kampány nemigen van - talán csak a XIII. kerületben - valami mégiscsak elindult. És most nem az MSZP szétesésének kezdetéről, valamint a Fideszen belüli - hatalomközelbe érve természetes - helyezkedésekre gondolok, hanem annak apróbb jeleire, hogy talán a sajtóban elkezd elválni egymástól valamelyes ocsú és búza. A Balog interjú közlése és a Bodoky-UP vita az Indexnél (lsd. a facebook kommenteket Hann Bandi kezdeményezésére http://www.facebook.com/#!/profile.php?id=1613858033&v=wall&story_fbid=102751443101748), valamint az eheti Figyelő két nagyszerű politikai elemző írással [MSZP szétesés, Fellegi Tamás - http://www.fn.hu/hetilap/20100413/csucsra_er_hatterember/] azt mutatja, hogy a politikai változás jelentős haszonnal is járhat. A jelenlegi politikai-ideológiai csapdából [mindegy, hogy aktuálisan népi-urbánus vitának, "mély- és hígmagyar" ellentétnek nevezzük] hosszútávon csak a nyilvánosságban folyó értelmes politikai diskurzus rángathat ki minket, ennek a közösségi média kiváltója lehet, de csak a mainstreamben folytatódhat, hisz a politikai napirend azért még jó ideig ott jön létre. Tehát én nagyon szurkolok Indexnek, Figyelőnek és másoknak, mert ez lehet az igazi változás előjele.
Közben van ahol ezen már túlvannak és valódi kampány folyik, Angliában lezajlott az első TV vita, amit egyértelműen és minden elemző által kimondottan Nick Clegg (LibDem) nyert meg. Persze nem meglepő, fő üzenete a változás volt, és ekként könnyű helyzetben, hisz mindenre, amit Brown és Cameron mondott, azt mondhatta, hogy a "nagy pártokkal" szemben mi bezzeg másként csinálnánk. Brown-t csőbe is húzta, mikor a vita 34. percében maga mellé akarta húzni a Labour parlamenti reform javaslatával ("ezzel a LibDemek is egyetértenek"), amire Clegg csak egyet válaszolhatott: "Egyáltalában nem". Minden esetre érdekes, ahogy a korábban Blair elkötelezett változáshív brit szavazók mozognak, sokáig a az új turbóblair Cameron mellett és most hirtelen - TV vita által megerősítve - Clegg mellé állva már messze nincs senkinek többsége, sőt egyes kutatsokban hárompárti fej-fej mellettivé vált a küzdelem (34% Tory, 33% Labour, 32% LibDem). Persze az angol rendszerben nincs lista, csak választókerület, tehát az országos átlag nagyon szór majd, ha mandátumra fordul, minden esetre kampány szempontból most ott az izgalom, itt a béka és nyugalom, valamint a távolban felvillanó alagútvég - talán.
