Ismét csak kitekintés, hogy nehogy ráunjunk Gyuri bácsira. Tehát, gondolom, nem sokan ismerik Gordon Brown nemzetiségét. Már talán a kérdés is fura, hisz az Egyesült Királyság-béli politikai diskurzusban nemigen merült fel. Mert bizony Brown: skót. És most nem a szokásos és lehetséges poénért mondom: nagyobbrészt fogalmunk sem volt erről a tényről. Miközben vélhetően kevés jelentősebb felsőbbrendűség és nagybirodalmi tudatban szenvelgő van, mint az angol, az, hogy skót - értik: a "belső ellenség" - legyen a miniszterelnök, az oly természetes, mint, hogy ötkor teázni kell. És Brown nem úgy skót, hogy 300 évvel ezelőtt voltak skót felmenői, hanem úgy, hogy a Downing street 10-ből skóciai házába költözött vissza a családjával. Hát ide lenne érdemes eljutni.
De persze nem ma kezdték a dolgot, hisz az ezernyolcszázas évek második felében (1868; 1874) mégiscsak Viktória királynő konzervatív támogatottja, a zsidó Disraeli lett - kétszer is - a miniszterelnök Gladstone-al szemben, utóbb Viktória kedvenc miniszterelnökévé válva: volt összehasonlítási alapja hosszú élete során. Csupán apró mellékkörülmény, hogy - bár Disraeli megkeresztelkedett -, zsidó származását sohasem titkolta, sőt egy parlamenti vitában így szólt: "Yes, I am a Jew, and when the ancestors of the Right Honourable Gentleman were brutal savages in an unknown island, mine were priests in the Temple of Solomon." Kemény, durva szavak.
Mellesleg ezidőtájt itthon épp Tiszaeszlár folyt. "[We] take the long way home", hogy Tom Waits-et idézzem...
