Megjelent Dick Morris-nak az amerikai politikai tanácsadó piac fenegyerekének az új könyve. [http://search.barnesandnoble.com/booksearch/isbnInquiry.asp?r=1&ISBN=9780061995583&ourl=2010/Dick-Morris&cm_mmc=Dickmorris.com-_-k142578-_-j30713599-_-2010:%20Take%20Back%20America:%20A%20Battle%20Plan&IF=N]
Neki mindig személyes ellenfelei vannak, most - kitalálják - Obama az, akit le kell győzni, a változástól kell az igazi Amerika számára visszafoglalni a politikai teret. Persze nekik sem könnyű, a Republikánusoknak éppenúgy nincs vezetőjük, mint itthon a szociknak. Sarah Palin, a reménybeli vezető épp tv-sztár és celeb, Mitt Romney a sebeit nyalogatja, más meg egyelőre nemigen látszik.
Morris életútja érdekes, Clintonék barátja és bizalmasa volt még Arkansasban, majd a trianguláció kidolgozója és a Clinton újraválasztási kampány vezetője viszonylag rövid ideig: pont addig, míg kiderült, hogy hatalmát fitogtatandó egy prostival való szexelés közben beszélgetett telefonon az elnökkel. (Aki persze olvasta a Starr jelentéseket [Kenneth Starr volt a Monica Lewinski ügy vizsgálóbírója] az tudja, hogy utóbb Clinton sokat tanult e tekintetben is Morristól...) Később - állítólag egy kisebb pofon is elcsattant, ami barátként ok, az Egyesült Államok elnöke tekintetében nem ok - szakított a Clintonokkal és a legnagyobb politikai ellenfelük lett, és ma elsősorban republikánusoknak dolgozik. [érdekes persze, hogy korábban mindkét pártbéli jelöltnek dolgozott - ez amerikában nem meglepő...] Bár jelentős szerephez nem jutott a republikánus elnökválasztási kampányban, Hillarynak sok kárt okoztak megszólalásai. Ma a Massachusetts-i kormányzó újraválasztási kampányát irányítja, és persze ádáz ellensége Obama-nak és a változásnak. Morris politikai krédója a triangulálás, a jelöltnek a pártos politizálás fölé emelése és ezzel a közvetlen, elsősorban ideológiai harcból való kiemelés. Dick Morris - állítólag az előző kampány során Fideszeseknek tartott tréninget - triangulása mintha emlékeztetne Orbán kivonulására a közvetlen politikai harcból, ám ez inkább egy spirituális vezető elemelkedése a földtől, mint egy politikus stratégiai lépése egy új politikai tér definiálására. Orbán nagyon hamar politikai értelemben légüres térbe kerül: nagyotmondásainak nem lesz következménye, emberei inkább takarítanak utána, mintsem megvalósítanak, a valóságos hétköznapi adminisztratív hatalom mások kezébe kerül majd. Ez a spirituális vezetés jó volt ellenzékben, értelmezhetetlen kormányon. A végrehajtó hatalom feje a miniszterelnök, ha nem ő a fej, akkor nem is ő az ME, bárkit hívnak bárhogy. A két hét múlva rend lesz, a devizahitelesek meg lesznek mentve és hasonló blődségek egy ideig jól állnak, egy idő után torgyánizmus-szerűekké válnak, utóbb pedig bon mot-vá, mint torgyán cseresznyéje Chiléből.
Aztán persze Morris is megbukott és maradt neki a politikai kommentár.
