Meghalt Furmann Imre. Megkérdőjelezhetetlenül tisztességes, elhivatott, komoly ember volt, a legkevesebb, amit mondhatok: reszpekt.
Különösen fontos, mert sok apró dologban különböztünk, politikai kérdésekben máshol voltak a hangsúlyaink, de a fontos, nagy dolgokban egyetértettünk. Sőt: Imre példamutató elkötelezettséggel, civil tudattal és világos értékrenddel élte nyilvános életét. A megnyomorított, kiközösített, jogfosztott romák szószólója és segítője volt, bizonyítva, hogy romának nem születik, hanem lesz az ember. És szégyelem magam, hogy csak most, halálakor írom le mindezt, pedig igazán megérdemelte volna, hogy életében sokszor iratassék le.
Egy korábbi posztban írtam, hogy közösségünknek hősökre van szüksége: Furmann Imre hétköznapi hős, nagy és példamutató ember volt.
