Kihasználom a luxusbekpekkerség értékeit, van internet és légkondi, így a blogírás feltételei adottak. Tegnap körséta a városban, hihetetlen fejlesztések: minimálprojektek, mint az utcakő és burkolatok, a tizenkilencedik századvégi épületek felújítása mellett drámai ingatlanberuházások, a parton egy washingtoni építésziroda által tervezett, osztrák tulajdonban lévő, török kivitelező által épített megaresort, hullámot formáló épület, képeken gyönyörűnek látszik. Van a városirányítás részéről - mármint Batumiban - hosszútávú gondolkodás, a leendő szálloda előtt a közinfrastruktúra már kiépített, lámpák, kis pálmák elültetve a leendő boardwalk mellett. Érdemes lesz visszajönni tíz év múlva. Közben persze még albánia is itt van, a helyiek a kis lepukkant kikötő mellett fürdőznek, nagy betontömbökről ugrálnak a gyerkőcök, felnőttek a bakon álló elhagyatott Lada árnyékában ejtőznek, szétesőfélben lévő lakókocsiból osztják a chachát és a helyi sört, múlt és jövő egyben.
Végre megtanultuk mi a köszönöm - madluba - szép szó, el is gondolkoztunk kinek melyik a legszebb külföldi szava. Épp naplementét néztünk egy teraszon, így Kriszta a Götterdämmerungot javasolta, nekem örök kedvencem a Vergangenheitsbewältigung, András - focivb, ugye - citta del capo, míg Marossy Kriszta a magyar lány: a legszebb mégiscsak a vajassütemény. A helyi szavak között aligha lehet keresgélni, elolvasni se tudjuk persze - hihetetlen, hogy a grúzok török hódoltság, szovjet megszállás ellenére megőrizték saját írásképüket -, a mássalhangzók viszonylagos túlcsordulása nemigen teszi lehetővé a mi hangképző szerveinkkel, hogy beszálljunk a közbeszédbe.
Amúgy béke és nyugalom, rá is szóltam magamra, mikor sokat emaileztem a medence partjáról, hogy hagyjam már abba, hisz szabadságon vagyok. Ám épp ekkor értem Seth Godin [http://www.ted.com/talks/lang/eng/seth_godin_on_the_tribes_we_lead.html] Tribes című könyvében az alábbi részhez, ez is egy "idea worth spreading", úgyhogy idemásolom:
"It's four am and I can't sleep. So I am sitting in the lobby of a hotel in Jamaica, checking my emails. A couple walks by, obviously on their way to bed [...] < Isn't that sad? That guy comes hereon vacation and he is stuck checking his email. He can't even enjoy his two weeks off.> I think the real question - the one they probably wouldn't want to answer - was, < Isn't it sad that we have a job where we spend two weeks avoiding the stuff we have to do fifty weeks a year?>" Hát így.
Este persze a szokásos vacsora, ezúttal kis kompromisszumot kötve a turistico tengerparti naplemente és az autentikus kaja között, kis vita a számlával, András - a vodka segíti a nyelvi képességeket - "kalkulata jiso raz", ám sajnos csökkenti a matematikaiakat, így fizettünk mint az egyszeri orosz turista, ezzel is harcolva a megszállás ellen.
Ma újabb kísérlet: masrutkával Kutaisiba, két és fél óra út a hegyeken keresztül, majd Giorginál - from Lonely Planet - reménykedünk egy homestayben, meglátjuk.
