Friedmann Etelka már nem volt fiatal, mikor Grünwald Izsóval találkozott és örök hűséget esküdött. Etus a legszebb lugosi lány volt, de nem tudta elkötelezni magát senki mellett. Sokan csapták neki a szelet, de az igazi csak nem jött el. Testvére, Celus már rég hozzáment Braun Jenőhöz, gyereke is született, ám Etelka nem tudott dönteni. A testvérek összetartottak, ám Zsiga, a legidősebb testvér – aki szintén házasember volt már – szerette volna biztonságban tudni a Friedmann lányokat. Friedmann Lipót, a kiszetói pék és Schlinger Riza gyermekei a huszas években költöztek Lugosra és ott keresték a boldogulásukat. A gyerekek biztos egzisztenciát kaptak. Etus varrónő lett, kis varrodát nyitott, ahova a lugosi úriasszonyok jártak szép ruhát csináltatni. A harmincas évek közepén találkozott Izsóval, az akkor már ötvenkilenc éves özvegy textil-nagykereskedővel és úgy döntött, itt az idő. Izsónak a háború előtt jól ment, biztos életet és stabil jövőt kínált a gyönyörű menyasszonynak. Etust az sem zavarta, hogy Izsó három gyermeket hozott a házasságba, Jolánt, ki majd a háború után Izraelbe vándorol, Rózsit, valamint Laci, aki a Kolozsvári magyar opera korrepetitoraként dolgozott a háború után. Ám a háború itt is pusztulást hozott, a nagykert fel kellett számolni és az összes árut az állomás melletti gyönyörű és hatalmas lakás sarokszobájába kellett zsúfolni. Az angolok az állomást bombázták, ám Etusék házát találták el, így a lakás, az árukészlet, a biztos egzisztencia -- minden odalett. Testvérénél, Celusnál és férjénél kezdtek új életet, a kis gyár melletti villában kaptak szállást. Izsónak jó kézügyessége volt, kaleidoszkópokat és xilofonokat rakott össze, fia, Laci pedig, mikor Kolozsvárról hazajött, felhangolta őket. Etus sógora, Jenő gyárában, a Merkúrban dolgozott, mindaddig, míg volt gyár. Izsó igen hosszú életet élt, 91 éves korában 1967-ben halt meg, Etus 86 évig élt. Izsó mindent látott, a kiegyezés után virágzásban született, a századforduló Magyarországán lett felnőtt, a huszas-harmincas évek Romániájában alapított családot, majd túlélte a háborút, a pusztítást, a román kommunizmust, majd a nélkülözés szocializmusát, gyermekei, unokái és dédunokái lettek – a hosszú huszadik század tanúja volt. Ám 1962-ben, mikor az első modern frizsider a házba került, azt a csodát, hogy jég nélkül is hideg van, már nem értette teljesen.
