A korábbi posztban emlegetett Demokrata cikk egy másik velem kapcsolatos legendája, ami persze már említett úton Czike+Csurka szivárgott át a Demokratába (ami persze azért mégis a mainstream határain belül van), hogy "1982-ben, l6 évesen Amerikába disszidált. Ennek keretében dzsungelharcos kiképzésben részesült Srí Lankán. (Ezt most hasznosítja az MNB-ben?) Húszévesen hazajön, és az ELTE-n folytatja a tanulmányait, nyilván a dzsungelharcos érettségivel. Komoróczy – a magyar őstörténet és a nemzeti hagyományunk megszállott ellensége – tanszékén tanul hebraisztikát. 89-ben Bukarestbe rohan, és részt vesz a Ceausescu-rendszer megdöntésében és Tom Lantos stábjába, a romániai forradalmat vizsgáló bizottságba kerül. Az egyik fő kifogása az új romániai rendszer ellen, hogy Bukarestben nincs kóser hús." http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3185:braun-robert-es-neje&catid=41:hirek&Itemid=63
Ismét csak leleplezem magam: 1988-ban, Ara-Kovács Attila közvetítésével turistaként mentem Amerikába, ahol megismerkedtem Hámos Lászlóval és az általa vezett HHRF-el [A Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) -- eredetileg Committee for Human Rights in Rumania -- 1976 óta nemzetközi erőket mozgósít a Kárpát-medencében kisebbségben élő hárommilliós magyarság megsegítésére, támogatására és emberjogi helyzetének javítására. A HHRF folyamatosan tájékoztatja az Egyesült Államok kormányát, a fontosabb nemzetközi emberjogi, kulturális és társadalmi szervezeteket valamint a sajtóközvéleményt. Bő negyedszázados munkássága első felében (1976-1989), a HHRF legfontosabb célja volt a kisebbségben élő magyarság elleni jogsértésekre irányítani az amerikai és nemzetközi döntéshozók figyelmét] Attila segítségével Hámosék New York-i lakásában laktam és László kérésére tanuskodtam az amerikai képviselőház Emberi jogi bizottságában, a romániai falurombolásról, a magyar kisebbség elleni jogsérelmekről, amiről Temesvárott élő nagybátyámnál tett gyakori látogatások okán személyes tapasztalataim is voltak.
Tom Lantost is ismerem persze, először a nyolcvanas évek végén - valamikor valóban a romániai forradalom környékén - találkoztam vele, én épp a Wallenberg Egyesület egyik vezetője voltam. Meghívásunkra Budapesten járt Per Anger, Wallenberg segítője, és szerveztünk egy vacsorát a tiszteletére Lantosékkal, hisz feleségét Wallenberg mentette meg. Életem egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a vacsorára "véletlenül" meghívott Isaac Stern - aki épp Budapesten vette föl egy lemezét - a vacsora után elővette hegedüjét és spontán eljátszott egy hegedűszólót Angernek, csak annyit kért, utána ne tapsoljunk. Én ilyen csendet még nem hallottam soha. Hat éve találkoztam vele utoljára, épp Líbiába indult Bush elnök kérésére Kadhafival tárgyalni, és indulás előtt nagyon kedvesen meghívott reggelizni és beszélgetni a magyarországi helyzetről, nagyon komoly, ritka befolyásos ember volt, mindenki - republikánusok és demokraták egyaránt - hallgattak rá és figyeltek a szavára.
A romániai forradalomról persze eszembe jut Szőcs Gézával való "találkozásom", következő posztban majd erről...
