A nyár, mint mindig, ezúttal is arra volt jó, hogy eltávolodva a hétköznapoktól távolabbra is lehessen tekinteni. Kiszakadva a megszokott környezetből, más országokban járva, többet olvasva lehet merengeni megint, hogy miért épp ott tartunk, ahol tartunk. Miért van az, hogy a boldogságlistán [http://www.forbes.com/2010/07/14/world-happiest-countries-lifestyle-realestate-gallup-table.htm] a 103. helyen tanyázunk, hogy a WWS-ben miért tértünk le a nyugatias fejlődődés trendvonaláról [[http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/osszefoglalo_kepviselok_091026.pdf], miért van az, amit Török Gábor is ír ma, hogy sokan képtelenek lelassítani ott, ahol lassítani kellene [http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/08/23/232_ki_gepen_szall_folebe], hogy miért van az empátia teljes hiánya azzal kapcsolatban, hogy én is lehetek a másik helyzetében, aki nem az előnyben (kocsi, motor, hatalom, közért bármi), hanem a hátrányban van épp.
Távolról fogom kezdeni. Lehet és érdemes siránkozni a politika nyomorúságán, a gazdaság sanyarúságán, az autoriter és paternalista társadalmi strukturák iránti vágyon, a pénzügyi kultúrával vagy az adók felhasználásával kapcsolatos tudatlanságon, a társadalmi szövet és közbeszéd roncsoltságán, a hétköz- és mindennapokat megkeserítő, a közjó megvalósulását megakadályozó jelenségeken. Mindez nem a magyar néplélek vagy nemzetkarakterisztika (bármi is legyne ez) ármánya, hanem annak a kulturának a terméke, amiben élünk, és amiben a mindket körülvevő és bennünk meglévő kulturális értékvilág vált. A politika kultúra, írtam már sokszor és máshol, ahogyan a politika nem egy másik - a gazdaságtól és üzlettől, a hétköznapi személyesen viszonyoktól, értékektől, a szakmától /?/ [na ettől mindig felháborodom] elkülönböző dolog -, hanem mindezek és még sok más összessége. Nem lehet "kívül" lenni a politikán, nem lehet "szakmaiságot" képviselni, nem lehet csinálni valamit és várni, hogy a "politika" távol maradjon tőle és egyéb blődségek. Politika mi vagyunk, egymás közötti interakcióink, kulturánk szervezője, közös céljaink és értékeink megjelenítője és mindennek megvalósítója, ideiglenes és időleges konszenzusaink terepe. Gazfickóink és jófickóink is mi vagyunk -- nem azért mert választottuk őket, hanem, mert nem kerülhettek volna oda, hogy válasszuk őket, ha mi (együtt) mások lennénk.
Ennek a közös kultúrának a lenyomata és egyszersmind szervezője a nyelv, a közösen használt kulturális kód arra, hogy (el)boldoguljunk vagy (el)bánjunk egymással. Inkább szervezője, mint lenyomata, hisz amiképp a mai filozófia/társadalom-elmélet mainstreamje állítja, "nincs semmi a nyelven kívül" (Derrida), nyelvjátékaink (Wittgenstein), nyelvi "Állami Elnyomó Aparátusaink" (Althusser), a társadalmat alkotó interperszonális "tér" (Arendt), narratív strukturák (White), nyelvileg is meghatározott intézményeink (Foucault) mind-mind azt mutatják, későmodern világunkban közös nyelvünk formálja kultúránk és nem közös nyelvünk tárja fel kultúránk elsüllyedt mélyrétegeit, valódi társadalmi valónkat.
Vagyis, ha változtatni akarunk a nyelvvel, közös anyanyelvünkkel kell kezdeni. Itt van a kutya elásva [http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/030217/kutya.htm], a nyelvünkben tettenérhető elnyomás, türelmetlenség okozza (részben) mindazt, amiről fentebb írtam. Azt javaslom hát, előbb gyűjtsük össze azokat a köznyelvi szavainkat, amelyek szimbolikus jelentés-auráját (hú ez szép) e kultúra alakítójának, formálójának tartjuk, majd keressünk rá alternatívákat, ami egy kivánatosabb irányba terelheti nyelvünket, ezen keresztül köz- és magánbeszédünket, kultúránkat, politikánkat -- életünket. Viccesnek hangzik, de valahol el kell kezdeni, mert, ha nem kezdjük el, akkor bizony nem lesz elkezdve :)
Tehát az én első szavaim:
"szabadság" -- mint "szabadságra mentem", "most jöttem vissza a szabadságból" [vagyis: mindaz, ahol élek, amit csinálok évi 50 héten keresztül az a szabadság ellentéte, börtön, ahonnan elvágyódunk, amit nem szeretünk, ami bezár, korlátoz, megfoszt].
"adóbevallás -- mint "benyújtottam az adóbevallásomat", "ma van az adóbevallás határideje" [vagyis: én eleve bűnös vagyok, vallanom kell, elkövettem valami adóügyi bűnt és erről most a hatóságnak beszámolnom kell, vagy valami bűneset történt -- kerestem pénzt -- és most erről kell vallomást tennem]
"terhes" -- mint "a feleségem terhes", "terhes vagyok, kérem adja át a helyét" [vagyis: szörnyű dolog történt velem, gyerekem lesz, egy újabb elkárhoztatott sorsot hozok e szörnyű világra, ami ráadásul nekem is csak nyűg s baj, az odavezető út meg szörnyű..]
Szóval így, várom a kommenteket, javaslatokat facebookon vagy itt, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
