Még egy utolsó visszatérés a Time 100 legbefolyásosabbjához [http://www.time.com/time/specials/packages/article/0,28804,1984685_1984864,00.html]. Ha másért nem, azért mindenképp érdemes olvasgatni, hogy hol a helyünk a világban. És ez nem csupán a személyeket jelenti -- persze nincs köztük magyar, európai se sok, és nem is csupán azokat, akik írnak róluk (így már kétszáz a befolyásos), hanem a problémákat, azok megoldásait, a hőssé válás kritériumait, a politikán túli vezetési képességet, az értékeket. És itt van az igazi szembesülés. Ott globális katasztrófák kezelése, emberi nagyság, vízió és elkötelezettség, évtizedes kiemelkedő [üzleti, sport, tudományos] teljesítmény, felfedezés vagy globálisan érvényes tudás, sorolhatnám. Nem az a baj, hogy mi vagy a mieink közel sem kerülünk ehhez, hanem, hogy a szemhatár beszűkül, a politika a horizont és a teljesítményvárakozás.
Itt a politika (párt, főember, csahosok) határoz meg, hogy lehetsz-e vezető vagy hős, vagy művész vagy gondolkodó, "valaki kijelöl és megjelöl", teljesítménytől, gondolattól, vágytól és reménytől nagyobbrészt függetlenül. Most váltás van, jönnek új hősök és vezetők, régiek mennek a levesbe.
Évekkel ezelőtt egy Superbrands gálán Németországban Wiszkidenszky András barátommal azon gondolkoztunk, miközben Beckenbauer személyes superbrandet néztük és hallgattuk, hogy lehetne-e magyar superbrand, olyan, aki mindenki számára - mint a "császár" - megkérdőjelezhetetlen hős. Nem volt hosszú a lista, kommenteket várok szívesen, ki lehetne az, itten, akinek a Time listáján volna a helye.