Szepessy Lajos mindig finom úriember szeretett volna lenni. Bátyjával, Szepesi Sándorral egy ifjúkori nézeteltérésből fakadóan halálukig magázódtak, Tischbergerből magyarosított nevét – családjával ellentétben – két-s ipszilonnal használta, s a hölgyeknél sikereit gyors motorbiciklijével érte el. Fiatal korában motorversenyző volt, így gyakran vitte aktuális barátnőit motorozni. Getrúddal, jövendő feleségével is így találkozott, az már az emlékezet ködébe vész, hogy az amerikai hölgy hogyan is keveredett Brassóba az első világháború után. De, ha már odakeveredett, beleszeretett a fess temesvári motorbiciklistába, aki mindent meg tudott szerelni. Lajos Brassóba is azért költözött ’32-ben Temesvárról, mert motorkerékpár- és villamoskellék üzletet nyitott. A bolt jól ment, így egy gyönyörű bauhaus villa alsó szintjén laktak, a kertben úszómedencével. Trude nagyasszony volt – az amerikai –, aki whisky-t ivott és füstszűrő nélküli Marlboro-t szívott a helybeliek legnagyobb ámulatára. A háborút átvészelték, ám utána nem volt maradásuk és az első hullámmal, még idejekorán Izraelbe vándoroltak. Lajos egy nagy gyárban lett fő-fő villanyszerelő s jó ügyvédjeik révén jelentős jóvátételre tettek szert. Gertrúd a hatvanas évek elején meghalt, így Lajos egyedül maradt. Gyerekük nem volt, s minthogy takarékos – mások szerint sóher – életet éltek, jelentős vagyonuk lett. Lajos továbbra is jóképű és sportos volt, így, bár egyedül volt, mégsem volt magányos. Élete alkonyán már betegen az utcán összefutott egy brassói hölgyismerősével, aki legott meglátogatta és – meglátva a lehetőséget – beköltözött a volt bonvivánhoz. Ahogy lenni szokott, az aggkori szerelem gyakran a pénzről szól, s az ismerős végrendeletileg mindent magára írt. S bár a volt brassói ismerősök felháborodtak, Lajos szegényen halt meg. Családja csak a Cornavin órát sajnálta, melyet bátyja örökségéből kapott, emlékként. Az órát még bátyja veje vette Darvasnál, egyik első bécsi útján, hetvendolláros útlevéllel, a Stephanskirche mellett az árkádok alatt, az ’56-osok boltjában, az úgynevezett “Csalóközben”.
