Hogy egyik szavamat a másikba fűzzem, Szőcs Gézával történt első találkozásom áttételes, ám izgalmas volt. 1989. december 21-én felhívott Ara-Kovács Attila, hogy azonnal indulnunk kell Romániába, kitört a forradalom, és tudósítanunk kell a Szabad Európa rádiót. Béreltünk autót, vettünk elemózsiát, és másnap reggel épp átcsusszantunk a később lezárt határon. Voltunk Kolozsvárott, Váradon, volt mindenféle háborús kalandunk, megható találkozásunk és félelmetes élményünk, féltünk és merengtünk, néha unikumot ittunk és megnyugodtunk, majd hosszas vonalravárakozás után felhívtuk Münchent, a Szabad Európa központot, hogy tudósításunkat Attila leadhassa. Alig másfél nap - ha jól emlékszem - kolozsvári várakozás után egyszer csak megszólalt a telefon, volt nemzetközi vonal, lehetett tudósítani. Akkoriban Szőcs Géza volt a müncheni iroda irodavezetője, a hívás kora reggel vagy késő este, vagy talán épp ebédidőben érkezett, így Géza azt közölte velünk, hogy egyedül van az irodában. Attila próbált neki instrukciókat adni, ám Géza a stúdióba lépve a keverőpultut túl bonyolult szerkezetnek találta, így közölte: "Én sajnos ehhez nem értek, technikus most nincs itt, hívjatok később" és ezzel letette a telefont. Mi pedig ott álltunk a kész tudósítással, saját szemünkkel láttuk, amit látni lehetett, ám erről - legalábbis a Szabad Európán keresztül - akkor a világ nem értesült, Géza nem értett a keverőhöz és a magnóhoz.
Végül is államtitkár lett, nem pedig stúdióvezető, technikus mindig akad, ha kis késéssel érkezik is és addigra már Géza letette a telefont, de hát úgyis az a cél, hogy a forradalmat elkerüljük, vagy más eszközökkel vívjuk meg :)