Az van, hogy itt: jó. Kaja, italok elsőrangú, Léderer nem is mondta, hogy csodálatos fekvésű város, domboldalon erőd, benne

 templom, ma épp - hisz vasárnap - istentisztelet - külön erre szakosodott taxis viszi fel az embereket. Nyilván kocsiban kevés kilométer, ha majd eladja, úgy hirdeti, "csak templomba jártam vele" - ez valójában Wiszkidenszky András poénja, egyszerűen elloptam -, igaz, hogy templom egy 80%-os emelkedőn van felfelé, földút, szakadékok benne, lengéscsillapítót naponta kell cserélni. Grúzia infrasturkturálisan Bulgária és Törökország határán, kajailag legjobb mediteráneum, sok kiülős hely, még több templom, két zsinagóga (a nagyobbikat 1904-ben építették, még kb. ötezer zsidó van, többiek jól kivándoroltak Izraelbe a hetvenes években).

Orosztudásunk csekélyke, grúz betűket nem ismerjük, így tájékozódási képességünk elsősorban vizuális, de az is elég. Néha térképnézegetés közben odalép valaki, legutóbb két rendőr, és jó angolsággal segítséget ajánl -- tiszta skandinávia. Meccseket kivetítőn, hangoskodva, mohito és hatalmas szöcskék között, meleg komoly, alig több mint 45 fok árnyékban. Ásványvíz sós, ez volt Lenin kedvenc itala, én azért a chachát jobban szeretem (60 fokos pálesz, a tölgyfahordós különösen jó). Fröccsöt nehéz elmagyarázni, nomeg, hogy ne a sós vizet hozzák hozzá, de már megy, úgyhogy az élet kerek, otthon messze és ez jó így. Valakinek szabadnak is kell maradni, mint a szöcske :)