brbeszél

Yerevan calling. Aki nem tudja, annak mondom -- hihetetlenül jó hely. Andrásék szerint kicsit Barcelona, ez talán túlzás, de semmi esetre sem abszurd összehasonlítás. Vannak persze izgalmak: Robi's Lonely Planet szerint ne bízz a hivatalosságban, bízz az utca emberében. Taxit leinteni, hosszú útra bérelni csak az utcán szabad, szállodában megkérdezni tilos. Reggel ez történt, gyors alku, majd irány Geghard [http://en.wikipedia.org/wiki/Geghard], viszonylag modern hely, a harmadik században éltek itt az első keresztények, a mai templom 1215-ben épült. Odavezető út csoda, hegyek, szakadékok, kis falvak, megcsodáljuk az Ararátot, út nem hibárlan, símítóbiznisz jól menne. Előzések eseménytelenek, sofőrünkkel számos nyelven beszélünk, de megértjük egymást.

Csak úgy mellékesen: a világ egyik legrégebbi kultúrájában vagyunk, Örményország elsőként vette föl a kereszténységet a negyedik században, nem a lakosság egy részét vesztették el az elmúlt évszázadokban, hanem a háromillió örmény mellett nyolcmillió él külföldön, szent hegyük és szimbolumuk, az Ararát Törökországban, akik 1915-ben kiirtottak 600 000 örményt, az évszázadok során hol szétosztották, hol felszabadították az országot, vagy egyszerűen csak elfoglalták, 80 év szovjet elnyomás, mellesleg Tbiliszi két évszázaddal ezelőtt még virágzó örmény kulturális központ volt, ők boldogak, fejlődnek -igaz, hogy kicvsit háborúznak Azerbajdzsánnal Karabahért -, csodálatos világ, természet, emberek, a város él, pörög, itt van rotácia, az már biztos.

Geghard után Garni [http://en.wikipedia.org/wiki/Garni], egy első századi római templom, fürdő, hihetetlen kilátás, persze könnyű sör az árnyékban, beszélgetés sofőrünkkel, immár barátunkkal. Jövedelme kb. 120e HUF havonta, kemény élet, kis gyereke van, imádja a hazáját, de nehezen boldogulnak. Megpróbálkozott Németországgal, nem sikerült, bízik benne, hogy nemsokára jobb lesz. Visszafelé a városba elmegyünk a helyi rózsadombra, kik laknak itt? - kérdezzük. Üzletemberek, parlamenti képviselők, kommunisták, a teljes maffia, mondja, érti a dörgést. Kis kanyarral elvisz magukhoz, kemény szocialista lakótelep, várjunk, mondja - beszalad és nyolchónapos kisfiával tér vissza. Tiszta apja, mondja: együtt nevetünk. 

Minden remény megvan, hogy ez - Grúziával együtt - a világ egyik legjobb helye legyen, ha már nem az.

Megyünk vacsorázni, egyetlen kérdésem magamhoz: mit tegyek, hogy ne egyek annyit? 

Kutaisiben igen kellemes délelőtt, előtte Giorgi homestay éjszaka+reggeli amint az várható volt nagyon kellemes, bár Andráséknál a műszálas ágynemű okozott némi álmatlanságot. Robi's Lonely Planet azt tanácsolja, hogy ha valaki Giorgi-hoz vetődik, akkor ne a bejárattal szembeni, hanem az oldalsó szobát válassza, ott csak matracügyi nehézségek vannak, de alapvetően cool hely. Reggeli hibátlan, vettünk hozzá kaukázusi kefírt - hol máshol? - de egyáltalán nem volt szénsavas, vélhetően valahol át vagyunk verve. Délelőtt Kutaisi, kávézás a belvárosban, lanovka a hegyre - lanovkasofőr nagyon örült magyarságunknak: Ikarus, Ikarus, hajtogatta -, majd újabb meglepetés off-Lonely Planet: hegytetőn vidámpark, könnyű dodzsemezés után remek ebéd egy grilles helyen, szokásos helyi nyelvű étlap, ezúttal saslik, khinkali, dinnye, chacha persze.

Taxi vár kettőkor, indulás Tbiliszibe, alig 4 óra tömény életveszély, előzéstechnikailag dráma, út szintén, amúgy gyönyörű táj és igazi poszt-szovjet vidék, mérhetetlenül lepattant gyárak, vonat, igazi látható szegénység, közben persze megálláskor tömény kedvesség, a drámai előzések kapcsán nagy együttműködés, mindenki húzódik, ahova tud. Rendes magyar ember ilyenkor dudál, villog és marad az út közepén, itt mindenki ismeri a közös szabályokat: működik. Gori mellett csak el, Sztálin szobor ledöntve, rendszerváltás itt is, forradalom szinte, csak Papcsák úr hiányzik [http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/07/15/halallista_keszult_az_mnv-nel/], talán örömmel fogadnák, megkérdem majd valahol van-e neki hely. Tbiliszibe megérkezni szívet melengető, (meg)ismerjük a várost, ez melengeti szívünket, szinte hazaérünk, aztán persze tovább.

Rövid repülés Jerevánba, vízum, majd irány a város. Erős poszt-szovjet beütés, autóparkcsere alig-alig, amúgy tervezett város - még a szovjet korszak elején helyi nagyság - Alexander Tamanian [http://en.wikipedia.org/wiki/Alexander_Tamanian] tervezte, neki se könnyű, történelmi emlékek kampo, ehelyett szerinte modern város, kinda szép körút, kisebbfajta birodalmi tudat, éjszaka nagy élet. Újabb meglepetés, vacsorázni indulunk, Caucasus nevű helyi vendéglő sétatávolságra szállodától - Ani Palace, igazi szovmodern -, zseniális kaja. Kérjük a szokásos kaukázusi startereket, oliva, padlizsán, khinkali, majd a főételek bárány saslik és a legzseniálisabb: szív, máj, tüdő ragú: hagyma dinsztelve, kis paprika, só, bors, lágyan főzve kevés folyadékban, majd rengeteg koriander. Alig van szó, grúz borok, helyi gyümölcsvodka, has tele, Jereván csodálatos.