brbeszél

Érdekes, ami körülöttünk zajlik, és nagyon tanulságos is. Tehát a jelenlegi kormány támogatta MKP (Csáky Pál) nem került be a szlovák parlamentbe, ezzel szemben a Magyarországon szinte agyonhallgatott, Bugár Béla vezette Híd viszont igen. Fico szerezte meg a legtöbb szavazatot, ám minden valószínüség szerint elvesztette a kormányzást; visszatér a hatalomba a volt reformpárt, Dzurinda Kereszténydemokrata Uniója. A kampány során Bugárék szinte végig a bejutási küszöb alatt voltak, Csákyék fölötte. A világ nem akarat és képzet, hanem társadalmi folyamatok pontos értékelése és befolyásolása. 

Románia után Szlovákiában is kormánypárt lehet egy - itt: liberális - magyar párt; a parlamentbe - és vélhetően kormányra - került SaS és a Híd együtt Európa egyik legerősebb liberális parlamenti erejét jelenti. Kiegészülve a reform és nyugat-elkötelezett kereszténydemokratákkal Szlovákia ismét a régió egyik mintaországa lehet. Külön nagyszerűség, hogy Meciar bal-nacionalista pártja nem jutott be, a Szlovák Nemzeti Párt éppenhogy.  

Rengeteg tanulság, ami talán a legfontosabb: ismét látható, hogy körülöttünk nagyobbrészt a nyugatias, demokrata, a liberális minimum értékeit magukénak valló pártok szerzik meg a választók bizalmát; különösen igaz ez a kisebbségi kérdésre. Ismét: két országban is kormányalkotó erő lesz a magyar párt. Emellett e két országban erős nyugatias, liberális párt(ok) vannak, Romániában erős harmadik a korábban Tariceanu miniszterelnök, ma Antonescu pártelnök által vezetett - konzervatív-liberális - román Nemzeti Liberális Párt, Szlovákiában a korábban Dzurinda gazdasági miniszterének tanácsadójaként és a szlovák gazdasági reform egyik atyjaként tekintett Richard Sulik - alig pár éve alapított - liberális SaS pártja lesz vélhetően kormányalkotó tényező. Azt már csak alig merem mondani, hogy a SaS egyik fontos programpontja a könnyű drogok dekriminalizálása... 

Tanulságos hetek, hónapok. Ehhez már csak annyit: Lengyelországban a konzervatív-liberális miniszterelnök Tusk Marek Belka korábbi szocialdemokrata miniszterelnököt jelölte a lengyel jegybank élére - hat évre -, vannak példák körülöttünk, érdemes körbenézni. 

 Megint kis magánnyavalygás, csak for the record:

Magyar Nemzet, 2010. június 10. 7. o. Szabó Anna: A kettős beszéd korának alkonya -- "Csak hát úgy látszik, az új irány nem pusztán egy éles kanyart jelent. Aki nem látta tisztán Simor szándékainak jellegét, azt eligazíthatta egy aprócska tény: bizonyos Braun Róbert, Gyurcsány Ferenc egykori hűséges politikai főtanácsadója, aki éppen az őszödi beszédben említett „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet” periódusban állt a volt kormányfő szolgálatában, a jegybank alkalmazásába került. Az, hogy Simor éppen egy ilyen nagy múltú embert vett magához, erősen megkérdőjelezi az elnök kooperációs szándékának komolyságát, amelyről az új kormánynak amúgy sem voltak illúziói. Nem tudni, mit keres Braun a független jegybankban, mire ad tanácsokat, ha egyszer egy valóban profi sajtóosztály segíti évek óta a kommunikációt? Miféle együttműködés várható egy olyan MNB-alkalmazottól, horribile dictu az elnök személyes tanácsadójától, aki saját blogján „újundokoknak” nevezi a Fidesz-kormányt, nyilvánvalóan sértve ezzel a jegybank saját etikai normáit?"

A szerző nem mond igazat és ezt ő is tudja, mert korábban telefonon beszéltünk egymással minderről. Tehát: Nem vagyok "hűséges politikai főtanácsadó", hiszen a miniszterelnök kinevezését követően 6 hónappal, 2005 április 6-án lemondtam, és azóta nem beszéltem Gyurcsány Ferenccel. Hasonképpen: nem igaz, hogy "az őszödi beszédben említett „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet” periódusban állt[am] a volt kormányfő szolgálatában", hiszen lemondásom a fenti időpontban, az un. 100 lépés program bejelentése előtt történt, épp azért, mert nem értettem egyet azzal, amit Gyurcsány Ferenc tenni tervezett. Ezen túl az elmúlt öt évben politikai kommunikáció helyett mással foglalkoztam, aki tudja, tudja - www.braunpartners.hu - Szabó Anna épp ilyen, hisz erről is beszéltünk.

Szerintem ahhoz, hogy valaki egy, a jegybankelnökkel kapcsolatos politikai állítást igazoljon, felesleges az általa is ismert igazságot előítéleteihez igazítani. 

Brown gyönyörű lemondása után [http://www.mediaite.com/tv/gordon-brown-to-resign-as-uk-prime-minister/] nyilván a következő lépés az új Labour vezető megválasztása. A jelölési folyamat most zajlik, érdemes követni. A két kiemelkedő jelölt a Miliband testvérpár, különösen David, a volt külügyminiszter, aki a legtöbb jelölést kapta. A "mozgalom" megújításáról van szó: twitter és facebook a minimum. A két Miliband testvér a legprofibb, náluk már most teljes kampányengine működik (Diane Abbot - aki nő és az első fekete képviselő volt 1987-ben - csak ma kapta meg a jelöltséghez minimálisan szükséges 33 képviselői jelölést), saját honlap, elvek és program pontosan, testimonial-ek, a szlogen mi más lehetne mint a változás, a jelölés június 10-én zárul, utána kampány teljes hévvel, szeptember 22-én a választás és 25-én a bejelentés - ki lesz a Labour új vezetője, aki - ahogy David fogalmaz - visszaviszi a Labour-t a hatalomba.

A Miliband-ek igazi politikai família, lengyel és belga zsidók leszármazottjai, anyai nagyszülők a varsói zsidó negyedben laktak, apai ágon a huszas években vándoroltak ki Lengyelországból Belgiumba, papa jelentős marxista gondolkodó lett, Highgate-ben a temetőben a sírja nem messze van Marx-étól. Két fiú korán elkötelezte magát a politikával és a századelő óta esetükben fordult elő ismét, hogy egy testvérpár egyszerre volt kormánytag, David külügyér, Ed kancelláriaminiszter.

Az új Labour vezető feladata nem kicsiny, nem csupán szervezeti, hanem ideológiai és politikai (policy) értelemben is meg kell újítsa a baloldalt, le kell zárni vagy másképp kell folytatnia a Clinton/Blair/Schröder harmadik utas korszakot, hasonlítani és elkülönbözni kell az Obama kínálta poszt-Bush alternatívától, példát és mintát kell mutatni Európa valaha erős baloldali pártjainak Franciaországtól Dániáig.    

Nekem persze David a kedvencem, ki más is lehetne, hisz a kedvenc könyve: a Graffalo :)