brbeszél

Kalandos nap volt a mai. Tegnapi rövidke blogbejegyzésemért kaptam sok hideget nyilvánosan és kevesebb meleget privátban, plusz a Hírszerző gesztusát, hogy délelőttre kitette publicisztikának. Nyilvános szöveg, nem volt kifogásom.

Kissé ellépve a konkrétumoktól és két szempontból, ám távolabbról reagálva kritikusaimra:

Az egyik ki nem mondott vád, hogy azért írtam, amit írtam, mert a Fideszhez dörgölőzni óhajtok. Nem. A Fideszt nem kedvelem azért, amit és ahogyan csinált a múltban (de, normális emberként azt gondolom, övék a "benefit of doubt", hogy hátha jól csinálják majd, és valóban lesz változás [lsd. pl. Török Gábor érdekes blogbejegyzését a kétharmados törvények eltörléséről  http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/04/14/138_ketharmaddal_a_ketharmad_ellen] és nem vagyok hajlandó falra festeni az ördögöt, majd jól félni tőle.) Saját ízlésem szerint öt éven keresztül nem a politikai értékeim alapján alkotott véleményemet mondtam, hanem a nyilvánosságban értékmentes kommunikációs szakmai elemzését adtam politikai eseményeknek. Ez a blog - ahogyan az első bejegyzések egyikében írtam -, épp arról szól, hogy mostantól nem elemezni fogok, hanem a véleményemet mondani. És épp pont ez volt tegnap a véleményem. Engem a Fidesz nemigen érdekel, engem a nem-fidesz érdekel. Az, hogy azok a politikai értékek - egyebek mellett a fékek és ellensúlyok rendszerébe és a szabad nyilvánosságba, a mindenkit megillető emberi méltóságba, a kisebbségek védelmébe, az állam értéksemlegességébe, a nyugatias progresszióba, az egyenrangú párbeszéd lehetőségébe, a szabályozott, ám lényegét tekintve szabad piaci versenybe, az innováció kultúrájába vetett tántoríthatatlan hit - amiben hiszek, azok lesznek-e, lehetnek-e újra a magyar közpolitika meghatározó gondolatai, hogy ezek politikai képviselői lesznek-e újra a közgondolkodást befolyásoló tényezők Magyarországon. Röviden: hogy gyermekeim számára élhető lesz-e az az ország, melytől én azt kaptam, hogy például mindezt ide most leírhatom. Akik olvasták, emlékeznek talán Hannah Arendt és Gershom Scholem levélváltására az Eichmann Jeruzsálemben kapcsán [http://csakegyablak.hu/pdf/scholem_arendt_level_javitott.pdf], itt Arendtnek sok fontos mondata közül talán a legfontosabb: "De elismerek Önnek valamit ezen túl is; nevezetesen azt, hogy a saját népem által elkövetett rossz cselekedet természetesen több bánatot okoz nekem, mint a más népek által elkövetett méltánytalan cselekedetek." Megváltoztatva a megváltoztatandót, én nem foglalkozom a Fidesszel, nekem a nem-fidesz (értsd.: saját népem) által elkövetett rossz cselekedetek több bánatot okoznak.

A másik inkább álláspont, mint válasz. Tudom, hogy a kritikák - és köszönöm a visszafogott mondandókat, igyekszem tanulni belőlük - egy része persze azt a célt szolgálja, hogy relativizálja mondandómat. Nem kell egyetérteni, de érdemes megtartani a konverzáció egyenrangúságát. Minden és mindenki kritizálható. Ahol nem, az az erőszakos vagy látens elnyomás kulturája. Hogy történeti példát hozzak: ilyen volt a feudalizmus világa, ahol az arisztokráciával, és különösen a királlyal szemben kritikát megfogalmazni nem lehetett. Azonban, hogy ebből kultúra váljék, szükség volt az udvari bohócra, aki kimondhatta és ki is mondta a kritikát, ezzel persze rögtön relativizálva és nevetségessé téve is azt. Kritikusaim egy része - stilárisan - udvari bolonddá akar tenni, aki bolond sérelméből mondja mindazt, amit mond. Nem. Nincsenek sérelmeim, boldog és magabiztos (ám persze nem tévedhetetlen) ember vagyok. Csupán véleményt mondok és megtisztel, ha figyelnek rám. 

Más fontosabb is történt, sokan írták, így csak említem: Miklósi Gábor (és a sokat kritizált Index szerkesztőségének) bátor és persze helyes gesztusa, hogy a tiltás ellenére közölték Balog Zoltán interjúját. Ennek kapcsán is kicsit távolabbra lépve. Akit érdekel, érdemes figyelemmel kísérni, hogy a Time miképp küzd a nyomtatott sajtó nehézségeivel. teszi mindezt úgy, hogy e küzdést - a nyomtatott sajtóban nemigen tettenérhető innovációra és megújításra való törekvést [már-már közösségi média-szerűen] - önreflektíven beemeli a lapba. A múlt heti számban az IPad kapcsán azt a folyamatot, ahogy új, IPad kompatibilis Time készült párhzamosan az IPadot bemutató írással, vagy az eheti számban Alan Brinkley cikkét arról, hogy vajon a Time (és Life, és Fortune, és Sport Illustrated) alapító kiadómogul Henry Luce hogyan küzdene meg a huszonegyedik század lehetőségeivel és kihívásaival. Nagyon izgalmas írás. Nálunk persze az is nagy tett (irónia nélkül írom), hogy Miklósi és az Index be meri és tudja tartani a sajtótörvényt és közöl valamit, amit valaki mondott. 

 Szép közös emlékezés és szánalmas magamutogatás: ez lett Joci/Dávid temetéséből. A szép Jocinak és -ról szólt, sok ember, főként romák, büszkén és emlékezve, saját szavai, majd az ortodox pap szép beszéde - ha szabad ilyet mondani egy temetés kapcsán: jó volt ott lenni.

Majd ami ez után következett: Gyurcsány Ferenc hosszú és magamutogató beszéde, benne a politikai visszatérés ígéretével, kettejük (sic!) közös kimaradásairól a fehér ember felsőbbségtudatával, ahogy halálában magához emeli az elhunyt romát ("aki nagy utat járt be a cigánysortól a köztársaság házáig"), szereptévesztéssel ("eljött a miniszterelnök" - melyik is?), hangelcsuklással, elmorzsolt könnycseppel - jósolhatóan, szánalmasan, mikrofon ragaszkodással, önsajnálattal. És az egyetlen helyénvaló szó - köszönöm - nélkül: az nem része a szótárnak itt. Majd ami ez után következett -- a családtagok, a kormány tagjai, valamint kormányVIP-ek (Kóka, Horn, Hiller volt látható) elvonulása őrök gyűrűjében a sírhoz, a fehér szál virágokkal érkező gyászolók pedig feltartóztatva és elzárva még a koszorúktól is. Kormányőrök akadályozták, hogy a gyászoló romák és nem romák letehessék virágjaikat ("majd háromnegyed óra múlva - mondta a hangosbeszélő), ősz asszonyok és hajlott öregemberek a kordon mögött keresve, hogy ők hogyan tehetnék a sírra a virágot, majd egy "benti" helyzetfelismerése, és pár virág összegyűjtése, leszegett fejjel való eloldalgás: ez az ő saját ünnepük - a mi temetésünk.

Vége.

 Egy nap elteltével, immár higgadtabban lehet értékelni mi történt Magyarországon. Az eredmény több szempontból is jobb a vártnál: a Fidesz és a Jobbik a vártnál rosszabbul szerepelt (ami a végeredmény - 2/3-ad - tekintetében nem jelent változást), ami egyértelmű üzenet a választóktól - főként a Fidesznek. És ők érteni is látszanak - Orbán azt teszi, amit egy választást megnyert párt vezetőjének tennie kell -- kimondatlanul vesz vissza a stílusból, hangerőből és az ígérettartalomból. Az MSZP pont olyan hülyén viselkedik, mint azt megszoktuk. Mérhetetlenül átlátszó stratégiával tettek "gesztust" az LMP-nek, amit csak elutasítani lehetett, ráadásul úgy és ott kértek viszonzást, amit az LMP saját márkájának sérülése nélkül - mégha értelmes lett volna - nem tudott megtenni. Nem is tette persze, MSZP fő saját levében, miközben idő előtt kibukott a Gyurcsány vs. mindenki más ellentét is. Az LMP jobban szerepelt a(z -általam -) vártnál: ez azt üzeni, hogy a választók egy - egyelőre persze kicsiny - része (és nem csupán Budapesten) egyaránt van kiábrándulva az MSZP-ből és a Fideszből, vagyis érti/érzi, hogy Gyurcsány és Orbán (politikai) fogságában egyaránt rossz lenni. Ez valódi esély lehet: vagy az LMP-nek (lsd. előző bejegyzés) vagy akár egy új formáció számára -- majd. 

Közben Angliában is beindult a kampány: Cameron továbbra is 7-8%-al vezet Brown előtt, de a kormányalakításhoz szükséges többség egyelőre nincs meg: mindkét párt nyilvánosságra hozta hitvallását (a politikai program emészthető változata), érdemes megnézni a Guardian bemutatását és elemzését  http://www.guardian.co.uk/politics/interactive/2010/apr/12/labour-manifesto-2010-policy-guide (ilyen egy újság ugyebár..). Az elemzések szerint a Labour-é nem elég kemény és határozott, a Tory pedig félfordulatot hajt végre és a - Brownból kiábrándult - baloldali választókat igyekszik megszólítani, ráadásul úgy, hogy Kennedy-t (nem az a kérdés, hogy az állam mit tesz érted, hanem, hogy Te mit teszel az államért) és az amerikai alkotmányt (We the people) idézi. Sajnos, mint általában az ottani kampány sokkal érdekesebb. Kár, hogy nem a mi életünkről szól. 

Előrejelzés fronton nem állok rosszul: Fidesz 2/3-ad valószínűleg meglesz (ahogy most kinéz 57-ből 55-56 hozható nekik), MSZP kicsit megverte a Jobbikot, MDF 3% alatt maradt, viszont az LMP-t benéztem és ők majd' kétszer annyit teljesítettek, mint amit én bennük láttam. 

Sokan sokféleképp elemzik most a helyzetet. Ami szerintem a magyar politikai élet legnagyobb kérdése, az nem az, hogy mi lesz a Fidesz 2/3-al. A legfontosabb kérdés az, hogy az LMP milyen stratégiát választ az elkövetkező négy évre. Egyik lehetősége, hogy megmarad annak, aminek ma sokak számára látszik - kis, alternatív ökopárt, kissé zavaros tartalmú programmal, szerethető alternatív bázisdemokrációval és lelkesültséggel - folyamatosan tükröt tartva a nagy pártok számára, hogy "így is lehet". Vagy a felhatalmazással élve célja az lesz, hogy a Fidesz váltópártjává válik - így e helyről akár az MSZP-t is leváltva (de legfőképp Gyurcsány elől elvéve a levegőt) - ehhez professzionalizálódásra, világos értékválasztásokra - ha tetszik ideológiai átalakulásra -, sok szempontú - emberek, háttér, értékek és érdekek - mainstreamesedésre van szükség. Míg az első a vonzóbb, a második a komolyabb feladat. Most vélhetően nem ezzel foglalkoznak, de ahogy az angol mondja: "you never have a second chance to make a first impression." Az első benyomást a választók most szerzik.    

 Csak, hogy számon lehessen kérni, ímhol az általam - kockás papíron és a véleménykutatási adatokból - számított eredmény. Nem látom a háttéradatokat (másodlagos pártpreferencia, elutasítás mértéke), a legeslegutolsó felméréseket, és persze nem látok választókerületi adatokat, ami a kétesélyes választókerületekben jó előrejelzést adhat. De sebaj, azért megpróbálom, aztán holnap este az első részét, két hét múlva a végső számokat megismerve lehet ellenőrizni, hogy igazam volt-e. Bár nem jós vagyok, hanem stratéga, játéknak ez se rossz. Megjegyzem, 2006-ban - hasonképp távolról - tévedtem, akkor Fidesz győzelmet gondoltam és azt, hogy az SZDSZ nem kerül be.

Tehát szerintem: Fidesz: 270; MSZP: 61; Jobbik: 55. 

Ebből az kiderül, hogy a Fidesznek meglesz a 2/3-ad, az MSZP szorosan, de a második legnagyobb párt marad, szerintem az LMP nem jut be (sztem: 3.9-4.2% között fog elérni); MDF 3% alatt. Vélelmezem, hogy az MSZP nem nyer egyetlen egyéni körzetet sem (talán egyet, BP XIII. ker.).

Ahogy a látásában kihívást elszenvedő mondaná: majd meglátjuk.

 Nem tévedtem sokat: http://www.mno.hu/portal/706112?searchtext=asztalfiók

Van benne minden, ami kell, Joav Blum (Moszad), 1500 milliárd, és a nagy leleplezés: a feleségem neve Braun-Rozgonyi Krisztina: na ez aztán az összeférhetetlenség. Szabó Feladatteljesítő Eszter (ahogy Pilhál Gy. mondaná) megdöntötte az egy cikkre jutó összefüggések nélküli névleírás világrekordját. Sorolom: Joav Blum, Tóth Kamilla, Csillag István, Braun-Rozgonyi Krisztina, szerénységem, Bajnai Gordon, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és a végére még Simor Andrást is sikerült beszuszakolni. Kis híján elsőrangú társaság -- nincs mit szégyenkezni.

Nemzetközi világban semmi izgalom, Hévíz békés, kampány vége, MN lelke forrong. Itt tartunk ma.

 Most, hogy kiírták Nagy Britaniában a választásokat, érdekes, hogy mi lesz és persze nem lehet nem keresni a párhuzamokat Magyarországgal. Két hónapja még 20% ponttal vezettek a Tory-k, unalmas és lefutott választás nézett ki (emlékeztet vmire vagy nem?). Aztán a tory-k nem mondtak semmit, Cameron unalmas volt és szürke, Brown meg mondott, jókat lépett válságkezelés ügyben, ráadásul érdekes (bár leszavazott) javaslatokat tett Európában is, tud kormányozni, hatékonyan kezelte a képviselői költségtérítés botrányt --és lám, ma hibahatáron belüli a különbség. Libdemek tartják 20% körüli harmadik helyüket, ők - és nem a brit nácik - lesznek a mérleg nyelve, Nick Clegg már nem határolódik el a Labour-ral kötendő koalíciótól, sőt párttársai majdhogynem kizárják a Tory-Libdem koalíciót. Szóval lehet másképp is.

És mi van itt? Itt Orbán van, meg Gyurcsány, kicsit Vona, szegény Mesterházy, kétharmad és a nácik, csahosok és feladatvégrehajtók. A Magyar Nemzetnél újabb hatalmas leleplezés készül szerény személyem tárgykörében. A legendás Szabó Eszter/Szabó Anna testvérpár - ők rántották le kissé megkésve a leplet MNB-s alkalmazásomról is -, most cégem és a hírközlési piac nyomába eredtek. Cikk készül Csurka István nyomán, szerénységem a sri lankai dzsungelharcos és moszad ügynök ezúttal a hírközlést hálózza be; feladatot teljesítek mondta pár hete a telefonba Anna, majd zavarában Pilhál Györgyöt hívta segítségül. 

Írjam meg?

 Távol a világ zajától, még újságot se nagyon, csak külföldit, hogy legyen perspektíva. Érdemes elolvasni az eheti Time-ot, benne értékelés Obama egészségügyi reformjáról. Alcím: "promise delivered + Yes, in fact he can, Obama's win led to the most significant social reform in decades." Klein - a szerző - sem nem Obama fan, sem nem nagy demokrata, de pontosan érti, mit jelent a politika és a kommunikáció. Obama elnöksége hetekkel ezelőtt romokban volt, mindenki Carterhez - aki nagy reményt hozott és mindennel kudarcot vallott, mert semmit sem tudott megcsinálni - hasonlította: aztán a demoraták - sajátjai - megszavazták a reformot, mert egy éve szinte mással sem foglalkozott, csak, hogy meggyőzze őket. A republikánusok nem, pedig a terv alapja a Chafee-Dole javaslat volt, amit Mitt Romney Massachusetts-i kormányzó tett elnökjelölti programjának központi elemévé. Ilyen egyszerű, republikánusnak lenni most rossz, Obama ezután váratlanul elutazott Kabulba, újra vezeti Amerikát. Tanulság: nem elég össze-vissza beszélni, meg is kell csinálni dolgokat. Ha azt mondjuk, változást akarunk, akkor ahhoz változás is kell legyen.  

Mellékszálon: Bukarestben megkeresett egy román szenátorjelölt, hogy csinálnám-e a kampányát. Cosmin barátommal, ottani társunkkal mentem, a jelölt érdekes volt, elkötelezett, tisztának látszó és határozott. Ám a beszélgetésből kiderült, hogy legnagyobb hőse Iliescu és az ő támogatásával tervezi elérni, amit akar. Célja, hogy Romániát újra közelebb hozza Oroszországhoz energia-fronton és revitalizálja a Geoana után irányt vesztett román szocialistákat. Miután elváltunk, Cosmint kérdeztem, mit gondol. Természetesen és egyértelműen azt mondta: mi Iliescu Romániájáért nem dolgozunk, hisz, amit szakmailag csinálunk itt -- branding, CSR, reputáció management -- az épp a nyugatias és szabad Romániát építi; ez pedig a rendszerváltás előtti Románia, ráadásul ami Oroszországtól függ(ene). Fontos mondatok: lehet belőle tanulni, talán ezért tart Románia sok tekintetben előttünk (miközben sokkal távolabbról indult). És ahogy mondtam: a román értelmiség jelentős része - ahogy Cosmin mondja - biztos ítélettel tartja távol magát ettől a világtól és szállt ki a baloldali pártpolitikából akkor, amikor látta, hogy ott nincs sok remény a változásra.   

 Sms-re ébredtem: öngyilkos lett Daróczi Dávid. Nagyon messziről indult, önerejéből jutott oda, ahova jutott, sokáig nagyon szeretetre méltó fiú volt. Nem tudott megküzdeni a démonokkal. A démonok persze tőlünk (is) vannak, akik a virtuális gettót építjük - kívülről, belülről. Minden cigányozó mondat, minden sanda gondolat ezt a gettót építi, és eggyel több démont kreál azok számára, akiknek amúgy is kell démonokkal küzdeni. 

Józsi/Dávid: respect.

Este vacsoráztam Cocosatul-nál (a Púposhoz: http://www.lacocosatu.ro/; ) a világ legjobb mitite (román fasírt háromféle húsból, kis szódabikarbonával, csomborral) helye (Banaesa repülőtér mellett, ajánlom mindenkinek, elég a nevet mondani, bármelyik taxis ismeri), az emberek beszélgetnek, felszabadultak, nincs egymásba és befelé fordulás, pincér tud angolul és kedves, bár kimért bor a teraszon már nincs, de megoldja. Ez van, bármit is gondolnak sokan, Románia már most előttünk jár, nyugodtabb, boldogabb emberek, gazdaság rendben többé-kevésbé, jegybankelnök több mint tíz éve ugyanaz. Román társunk (www.cosminalexandru.ro) azt mondja, hogy itt a szocik, négy év kormányzás után teljesen kiírták magukat az elitből, komoly értelmiségi nem áll szóba velük, cikik. Pedig itt is van Nagyrománia párt és Basescu, miközben persze az eltérű világnézetű és gondolkodású emberek szóba állnak egymással, Cosmin politikai nézeteiről még soha nem beszéltünk, ahogyan munkatársainkat (akik között van elkötelezett ortodox és laza blogolós posztmodern) sem érdekli, hogy ki hova szavaz.

A fontos ebből az, hogy nyomorúságunkat magunk okozzuk magunknak, és persze tíz év múlva sokan fognak anyázni, hogy a világ igazságtalan, mert Románia hogy lehagyott minket, de - ahogy G.W.Bush mondaná: ne tévedjünk - magunk okozzuk magunknak, itt és most. Tehát érdemes kinek-kinek kicsit túlnézni a hátsón, amiben lakik, és a szemhatárt legalább a Cocosatul-ig emelni, érdekes lesz: ez az az ország, amiben kormánypárt az RMDSZ. Ez különösen most fontos, amikor fidesznyikek özönölnek, hogy teljesítsék elvárásokat, lőni mindenre és mindenkire. A gondolkodás luxus.

Épp most olvastam Kuncze bejelentését, hogy az MSZP-re fog szavazni: szánalmas. Persze sose volt más, bon mot bajnok, aki bon mot párttá züllesztette az SZDSZ-t.   

Csurkának üzenem: nem Nagyváradról származik a családom, hanem Temesvárról és Lugosról, de azt ő már nem ismeri, mert az már a Bánság.

No tegnapi kérdésre megkaptuk a választ: zavarodottság és aggódás lett a reakció Simon András kinevezésére.

Idézem: "Simon elődje, Iglódi-Csató Judit március elsején vált meg a jegybanktól, a szóvivői tisztséget ugyanis a Tesco kommunikációs igazgatói posztjára cserélte le. (Korábban nem volt ilyen pozíció a vállalatnál.) Iglódi-Csató öt év után hagyta ott a jegybankot, ahol most ugyancsak egy kommunikációs szakértő alkalmazása miatt áll a bál. Kiderült ugyanis, hogy a jegybankelnök, Simor András kommunikációs szakértőként Braun Róbertet, Gyurcsány Ferenc volt kormányfő egykori főtanácsadóját, az SZDSZ exkabinetfőnökét alkalmazza.

Ráadásul Braun Róbert - aki 2002-ben még Medgyessy Pétert készítette fel a választási kampányra - pályáztatás nélkül került a független intézményhez. A helyzet pikantériája, hogy Braun Róbertnek Iglódi-Csató Judit férjével, Iglódi Csabával van közös vállalkozása. Azt egyelőre nem tudni, hogy a közös cég kapott-e áttételesen megbízásokat korábban a jegybanktól, s ha igen, milyen értékben."

Ma reggel voltam a bankban, bált állni nem láttam. Ez most a Heti Válasz -- ha feladat van, akkor ők is beállnak a sorba. Gyorsan a válaszok a ki nem mondott kérdésekre: bál és áttételes megbízások nincsenek. Csak a miheztartás végett -- Gábor (Borókai) -- mindenki magából indul ki. Én nem jutok áttetelesen vagy közvetlenül szerződéshez onnan, ahol dolgozom.

Ami talán mindennél fontosabb, az az, hogy a Fidesz munkások hogyan fognak megbírkozni az új helyzettel. Vannak emberek, akik valóban függetlenek - én pl. -, akik képesek kiszállni politikából, hatalomból, ha nem értenek egyet valamivel; utána nem költözünk bele hatalom hátsó fertályába kis alamizsnáért (szerződés, pozíció), hanem - társakkal - képesek vagyunk sikerre vinni mindazt, amiben hiszünk -- másutt. Mi például az üzleti életben -- elég megnézni minket a weben. Az ügyfelek és a munkatársak listája magáért beszél, büszke is vagyok rájuk.

Értem én, értem: az önálló véleményalkotásra és cselekvésre képes emberek félelmet keltenek itt is, ott is. Ebben egy az MSZP és a Fidesz. Az a jó, hogy nekünk, politikai belgáknak ezúttal van hova állni: egyáltalán nem kell résztvenni a politikai nyomorgásban. És nekünk tök jó. Ők félnek, én mosolygok. You know -- egérke & graffalo. 

 tehát hétvégi lapszám, iránytű rovat, Fenntarthatóság konferencia, részletes előadókkal én szerényen kiretusálva. Moszat ügynök nem kell :)

BTW valaki azt mondta, hogy a moszat ügynök a Maszat-hegyen túl lakik -- így már az irodalmi kapcsolódás is érthetővé válik.

Vajon abból milyen összeesküvés következik, hogy ma az MNB bejelentette, hogy Simon András lesz az új szóvivő -- kommunikációs vezető?

Tegnapi bejegyzés ma hihetetlen leleplezéssé vált a Nemzet hasábjain. Ime: http://www.mno.hu/portal/704036?searchtext=braun mindenki okulására.

Ma bemutattuk legújabb márkakutatásunkat, a Brand Community Survey-t -- erről a Nemzet stílusában:

A márkákat is elfoglalta a politika

A Pöttyös Túró Rudi sem független már

A Pöttyös Turó Rudi, a Coca-Cola és a Danone a legerősebb márkák Magyarországon, legalábbis a politika szerint. Braun Róbert, Gyurcsány Ferenc volt stratégiai főtanácsadója, Medgyessy Péter volt helyettes államtitkára, az SZDSZ volt kabinetfőnöke, aki - akkor még rejtett ügynökként - Orbán Viktor és Deutsch Tamás mellett a Fidesz első sajtótájékoztatóját is tartotta a Ma Cherie eszpresszóban és Kozák Ákos, a Gfk Piackutató Intézet vezérigazgatója, Kozák Tamás, a kormány által felügyelt MÁV Start vezérigazgatójának testvére ma bemutatta azt a kutatást, amely a legerősebb magyarországi márkák rangsorát és erejük szerkezetét tárta föl. Miközben a fenti márkák eddig függetlenek tudtak maradni a politikai befolyástól, sajnálatos, hogy a bukott kormánypárt korifeusai - Braun feleségét Bajnai Gordon az elmúlt hetekben az NHH élére nevezte ki - már a márkák világát is megpróbálják elfoglalni. Keserű lesz a szánk íze, ha kedvencünket a Pöttyös Rudit fogyasztjuk ezután, hiszen - Braunon keresztül - Gyurcsány és Medgyessy politikájának ízét érezzük majd minden harapásnál.

Szakértők cáfolták, hogy igaz Braun azon kijelentése, hogy 2005 óta nem áll szóba Gyurcsánnyal, hiszen cégtársa, Iglódi Csaba felesége Iglódi-Csató Judit az MNB volt, a Tesco mai kommunikációs igazgatója, és Dobrev Klárát, Gyurcsány feleségét egy Tesco szatyorral látták sétálni. 

 Vicces, hogy ez a nap sem marad hír nélkül: a HírTV nem mulasztotta el megkérdezni a jegybank elnökét arról, hogy miért alkalmaz engem. Nyilván a kamatvágás kapcsán nem jutott más eszébe. A jegybankelnök kivágta magát: "Az MNB nem nézi a tanácsadók politikai hitvallását, csak szakmai hozzáértést, s ezért alkalmazta kommunikációs tanácsadóként Braun Róbertet, aki jó kommunikációs tanácsokat ad az MNB-nek" - közölte egy 
kérdésre válaszolva a jegybank elnöke. Forrás: MTI

Végre a családom értelmet vitt a Csurka által írt Magyar Fórum cikkbe. Ma reggel nagyobbik lányom - Nóra: 8 éves - nézegetve az újságot, nyilván hallgatva a mi korábbi beszélgetéseinket a dologról azt kérdezte: "Szóval akkor ti moszat ügynökök vagytok?" 

Ennek legalább van értelme...

 Mindig izgatott, hogy mitől válik valaki "valódi ikonná a baloldali holdudvaron" - vagyis Graffalová, ahogy azt a Magyar Hírlap méltóztatott megírni.

Azt gondoltam, hogy miután 2005 áprilisában kiszálltam Gyurcsány mellől és megszakítottam vele a kapcsolatot - másfél évvel Öszöd előtt, ha tetszik egyebek mellett azért, ami az őszödi beszédben elhangzott -, mindazok hőse leszek, akik Öszöd után világosodtak meg. Hát, röviden nem így lett. Eddig - saját magamnak szabott szilenciumként - nemigen kommentáltam politikai ügyeket; aki benn volt, az ne kezdje el játszani, hogy mindig is kinn volt. De lassan eljön az idő, amikor cezúrát kell húzni, és magam mögé tenni mindazt ami volt. Ebben persze a Magyar Nemzet segít. Mostantól, ha írnak vagy mondanak, vagy én azt gondolom, hogy van mondandóm: szólni fogok. Itt.

Addig is egy kép, Graffaloról, hogy tudjuk, miről beszélünk :)

 Az elmúlt hetekben viszonylag sokat szerepeltem a sajtóban -- akaratomon kívül -- így gondoltam ezentúl itt szerepelek saját akaratomból. Az elmúlt hetek sajtószerepléseinek kommentjei megtalálhatóak a facebookon itt.